Ugye egy ideje már nem tetszett az egész Milton Keynes-s munka, meg minden, meg nyűgös voltam, meg nem fizetett jól. Persze ez is relatív, hisz annyira nem kell a sok pénz, meg lehetne hasonlítgatni, de minek. Egy szó mint száz, nem volt jó. Na és ekkor siekresen behívtak egy interjúra, ami szerintem rohadt jól sikerült és nem sokkal később már meg is volt a munka. Igaz megint 6 hónapos szerződés, de bármi lehet belőle.

Szóval minden reggel szépen most már nem busszal, hanem vonattal megyek dolgozni. Ez jobb is meg nem is. Jobb mert nincs dugó, ugyanakkor lehet éppen nincs ember a vasútnál, aki vezetné a vonatot. No meg teljes felújítás alatt van a londoni szakasz, így van ahol nem áll meg és van ahol nincs is semmi vasút. Az én megállóm a London Bridge, de mivel kevesebb vonat megy arra, így a Blackfriars-nél szálok le és szépen besétálok, ami kb. 10 perc. Visszafele ugyanez, mivel gyorsabb ha elsétálok ide vissza és már jön is a vonatom.

El se kellene mondanom mennyivel jobb a mostani munkám a réginél. Végre azt is kell csinálnom amit szeretnék és előttem van minden és csak rajtam múlik mit fogok csinálni a jövőmmel kapcsolatban. Nagyon jó a környezet, igaz majd megfagytunk egyszer a légkondi miatt, de mostanában rohadt hideg van errefelé. Egyszer 28 fok van utána meg 12, kicsit megterhelő és érthetetlen.

Az első hetem kemény tanulással telt, főleg a neveket próbálom megtanulni no meg a SAP rendszert (bár ez a könnyebb) , de van minden más is, hisz teljesen új környezet meg minden. Munkatársaim egy része fiatalabb, másik részük meg kicsivel idősebb, szóval pont megfelelő. Amúgy meg toborzásssal foglalkozik a cég, különböző neveken, ami kicsit zavart ez elején, de van mindenhol iroda, és terjeszkedik agresszívan.

Egy szó mint száz, most szerintem a legjobb helyen vagyok és a legjobb dolgokat csinálom, mégpedig azért mert karrierem szempontjából fantasztikus tudást ad és olyan rendszerekkel dolgozom, amiért fél karukat odaadnák az emberek. No meg az se semmi, hogy mondjuk az ebédemet általában a folyó partján szoktam enni, ha jó idő van, vagy valamerre a London Bridge közepén. Az első nap amikor kimentem, kicsit el is fogott egy amolyan frankó érzés, hogy igen, most már az első lépés ebből is megvan és a többi meg majd jön ezután.

Na legközelebb ha megyünk majd Londonba a hétvégén, csinálok képeket is, de nincs sok minden a környéken, csak pár érdekes látnivaló.

Szóval munkakeresésben vagyok, de nagyon. Volt már egy kettő sikerélmény, de az igazi még várat magára. Nem is rossz az, ha megfontoltabban fogok menni, hisz a mostani munkám kicsit elhamarkodott döntés volt, bár a cég neve nagyon is vonzó, amolyan jól néz ki a CV-n, meg ilyenek. Elég sokan csak néztek, hogy de jó, meg minden, no meg én is így gondoltam az elején, de aztán kiderült, hogy a szuper cégben a munka valójában igencsak szar és monoton és unalmas és kilátástalan. Jó lenne ha nem hajtana semmi és nem akarnék még előrébb jutni.

Na de visszatérve az álláskeresésre, néha sikerrel jár az ember, néha nem, bár talán a legnehezebb átjutni az ügynökség első szűrőjén, hiszen ott már szépen kidobnak szinte mindenkit, hiszen igencsak pénzorientált az ügynök, mivel mined egyes sikeres elhelyezésért ő kap pénzt. Te meg örülhetsz, mert van állásod.

Most voltam eddig két interjún ami nem sikerült, bár mindekettő jó volt és másra számítottam. De az egyik szerintem elbukott a pénzen, bár egy sikeres tervező cég volt Londonban, szóval pénz az van, de ők tudják. Ez a maxfordham volt egyébként, elég előkelő helyen Londonban, könnyű bejutási lehetőségekkel. A másik meg a svájci swiss re egyik leányvállalata Hitchinben, ahol , csak valami végül is kiderült, hogy nem lenne kihívás számomra állítólag. Na de hirtelen ezek voltak. Különböző cégek, de mindkettő kiváló lett volna mind karrier, mind cég szempontjából. Amolyan példaértékű

Egy másik helyen volt a CV-m, de most írtak, hogy betöltötték az állást, ami előrelépés, hisz nem szoktak írni általában, de valami két sort odabaszhatott volna, hogy ez és ez nem volt jó, ez tetszett vagy valami. De lehet ez már túl sok lenne. Csak ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy amikor majd esetleg fordul a kocka és olyan helyzetben leszek, hogy én válogatok az ügynökségek közül, akkor mire fogok emlékezni?

Egy másik másik helyről nem is jött  visszajelzés, így az tutti nem lett meg, még interjóra se sikerült bejutni, csak ez is olyan hogy egy nyamvadt mail merge nem tartani sokáig és akkor ellene az ember, hogy na nem sikerült.

Ma meg felhív az ügynök valahonnan, dumálunk mit zeretnék, milyen a helyzet most és még a végén ő volt megsértődve, hogy nem mondtam igent egy 3 hónapos szerződésre, hanem kitartottam a minimum 6 hónapos szerződésnél. Komolyan mondom néha elcsodálkozom embereken.

Amúgy meg online megy minden, no meg telefonon ha esetlegesen megfelel a CV és akar veled beszélni az ügynökség. Ugyanakkor előfordul, hogy szimplán megtalálják a CV-t és ők hívnak, ilyenkor remélem el is olvassák azt a két oldalt és nem kell mindent elmondani nekik megint. Ismét gondolkodom a LinkedIn oldalam beindításán, ami ugyan volt egyszer, de most kezdtem látni hogy sokan használják és esetlegesen a következő munkát már lehet onnan szerezni. A nagyobb munkakereső oldalakon megtartom a profilom, de hogy még 256 helyre csináljam ezt az ki van zárva. Meg amúgy is kialakul egy kapcsolatrendszer akikkel foglalkozol, meg tartod a kapcsolatot.

Szóval van jó és rossz is bőven, főleg, hogy van vagy 3 millió munkanélküli, bár a szakmámban szinte mindig lesz munka szerencsére. Kicsi kitartás kell és akkor meglesz az eredménye mindennek és lehet majd felfelé mozdulni idővel, mert annak is érkezik már az ideje.

Közben meg folyamatosan jelentkezel és sose lesz vége…